Mesél a szerb rovat
Friedrich Anna
Lógok a neten
Náray Éva
Döntő fordulat előtt a szerbiai, így a kisebbségi tájékoztatás is
Eladjuk-e a meccset?
Sok internetes médiumnál már bevált a fizetős modell
A Vajdaság Ma első vezércikke
Akiknek írásaival találkozott az Olvasó az egy évtized alatt
Egy híján tíz
Életem meghatározó, majd egy évtizedes szakasza forrt össze a Vajdaság Ma történetével. Azon kevesek közé tartozom, akik szinte az első naptól kezdve részt vettek az ismeretlenbe beevező tulajdonos, Sebestyén Imre merész ötletének életre keltésében, majd életben tartásában is. Gondoltam-e annak idején, hogy a Vajdaság Ma megéri a 10. születésnapját? Nem.
Biztos vagyok abban, hogy ez alatt az egy évtized alatt nem volt könnyű fenntartani egy magánkézben levő vajdasági magyar hírportált. A Vajdaság Ma megkerülhetetlen tájékozódási pont, portál lett igen rövid idő alatt, majd a különféle nézetek ismertetésének és ütköztetésének helyévé is vált.
A kilenc év alatt voltam bedolgozó munkatárs, napi szerkesztő, kommentátor is. Tettem a dolgom a legjobb belátásom szerint. Az egyik legfontosabb hozadéka annak a kilenc évnek az, hogy a tizedikben is jól kijövünk egymással a Tulaj és én. Voltak, természetesen, súrlódások is, de a kölcsönös tisztelet minden alkalommal felülkerekedett az egók vitáján.
Nem azonosan gondolkodók együttműködéséről volt szó. Nem mellékesen, gondolkodó emberek között nem találni azonosan gondolkodókat...
A szakma becsülete, az újságírási szabályok tiszteletben tartása, egyszóval a professzionalizmus elegendő volt közös nevezőnek. Ezeken az alapokon jött létre a Vajdaság Ma egy olyan időszakban, amely a mainál talán szabadabb volt, de semmiképpen sem gazdagabb.
Vállalva annak veszélyét, hogy a méltatás patetikussá válik, leírom: sokat köszönhetek a Vajdaság Mának – annak a médiumnak, amely sokáig az egyetlen volt, ahol írhattam, amely által sok ajtó megnyílt előttem az egész Kárpát-medencében.
Szakmabeliekkel, diplomatákkal, médiafelhasználókkal, vagyis alapvetően a Vajdaság Ma sokféle olvasóival beszélgetve sokszor hallottam, hogy a Vajdaság Ma űrt tölt be, olyan űrt, amely a vajdasági/délvidéki (ki hogyan szereti) magyar tájékoztatásban keletkezett a szabadság, sokszínűség, minőség viszonylatában. Attól tartok, hogy az utóbbi 10 év alatt az űr folyamatosan mélyült és terebélyesedett.
Az újságírás nemcsak szakma, hivatás is. Etikáját és szabályait óvnunk, gyakorolnunk kell, ha újságírónak tartjuk magunkat és szeretnénk, ha mások is annak tartanának minket. Ebben legyen további sok sikere a Vajdaság Mának! A következő találkozásunkig...